Minden eltelt másodperc emlék..
Nem kifizetődő egy olyan férfi fölött uralkodni, aki szabad akar maradni. Csak egy üres ágyat és egy összetört szívet nyerhetsz vele.
Ha eddig azt gondoltam, a hangja elképesztő, mert csendbe burkol, ha azt hittem, felülmúlhatatlan, ahogy az érintése élettel tölti meg a bőrömet, nos a csókja... a csókja nem is evilági. Bár szakértő nem vagyok, mivel csak néhány sráccal csókolóztam őelőtte, lefogadom, hogy egy ilyen csók, ez a csók, ez a tökéletes és páratlan csók csak egyszer akad egy életben.
Soha nem fogom megérteni, hogy lehetett ennek így vége, hogy ennyire szeretem.
Valaki azt mondta nemrég nekem, hogy túl jó csaj vagyok ahhoz, hogy szingli legyek. Erre csak annyit mondtam halkan, hogy:
- Nem. Ahhoz vagyok túl jó, hogy hazudjanak nekem, megcsaljanak, vagy épp játsszanak velem.
Azt beszélik, könnyű megfeledkezni a gondokról, ha jó idő van. De elég egy hűvös fuvallat, hogy visszafújja az arcunkba a valóságot.
Félelemben élni olyan, mint belefojtani magad egy kád vízbe.
A szemek - szavak nélkül is elmondanak mindent.
táncolok amíg élek mert tánc nélkül nincs élet .. ( :
És két szívdobbanás között, a szünetet kivárva
Adom át ezt neked, és többé nem nézek majd hátra
És ha egyszer sorsunk ugyanúgy buktat el majd minket
Meglátod, hogy én bántam meg helyetted is mindent
Én csak azt akarom, emlékezz rám, benned nyomot hagyni
De amit tőlem elvársz, nem tudom megadni
Én nem felejtek, hidd el, ez itt a bizonyíték arra
Hogy a vallomások őszinték, neked tükröt tartva.
Néha nehéz meglátni a vonalakat, amelyeket meghúztunk. Amíg át nem lépjük őket. Na és ilyenkor támaszkodunk azokra, akiket szeretünk, hogy visszahúzzanak minket. És legyen mibe kapaszkodnunk. És ott vannak az egyértelműen megjelölt határok, melyeket ha egyszer át mersz lépni, talán sosem találsz vissza.
Már tudom, hogy soha többé nem foglak látni. Nekem lett igazam, elvettek tőlem, könnyen vehettek el, mert sohasem kellettem igazán neked, hiába szerettelek, hiába foglak szeretni mindig olyan szerelemmel, amilyen csak egy van az életben, ez az én szerelmem kevés volt ahhoz, hogy megváltoztasson téged, és amikor majd belátod, hogy kár volt engem elengedned, akkor már késő lesz.
Kedves Alkohol! Megegyeztünk, hogy okosabbá, viccesebbé, és jobb táncossá változtatsz. Láttam a videót... Beszélnünk kell!
Azt mondta, hét nyelven beszél folyékonyan. Azt is mondta, hogy bármilyen nyelvet felismer. Azt mondta, hogy Ő egy zseni. Hogy mindent meg tud javítani. Nyelvbotlás nélkül ki tudta mondani, hogy dezoxiribonukleinsav vagy termékspecifikáció. Mindenben tökéletes volt. De... Ha ennyire tökéletes, ennyire zseni és ennyire okos, akkor miért nem volt képes kimondani azt az egyetlen, 9 betűs, egyszerű szót, hogy "SZERETLEK"?!
...életed apró hibáira három magyarázat lehet.
1.gyerek voltál
2.részeg voltál
3.szerelmes voltál.
ezt kedved szerint akár párosíthattad is.
Mindenkiben van valami szép. Valakiben az, ha elfelejted!
A hibája, hogy nem a szívével szeret..
Zene ott kezdődik ahol a szót hatalma véget ér... mert a Zene sokkal nagyobb fogalom , mint a szó, a zenével mindent ki lehet fejezni , a szóval nem....
valójában, soha nem növünk fel csak megtanulunk mások előtt viselkedni . = )
nem vagyok lusta...csak energiatakarékos.. ; DDD
ha megcsalsz..ezzel fogom megvakarni a hátad..( ;
lazitás..néha nélkülözhetetlen.
Korábban azt hittem, a bármi minden esetben jobb a semminél. Ma már tudom, hogy a semmi néha jobb.
Néha könnyebb a zenével üvöltve sírni, - mint a néma csendben, arcodra fagyott mosollyal tűrni...
Elcsábítani egy nőt ehhez nem kell nagy tudomány.de szépen elhagyni, erre már csak az érett férfi képes.
Ezt teszi a karácsonyfa.Furcsa kis érzelemkapukat nyit meg az emberben..
*Nem kényszerítheted az embereket, hogy szeressenek, de elérheted, hogy féljenek tőled*
Nem az a fontos hogy első legyek,hanem az egyetlen számodra.(:
A barát olyan mint a lufi, ha egyszer elveszíted őt, nem biztos hogy visszakapod..
A valóság szerintem olyan, mint a képzelet, Egy határtalan utazás, de nem mindig élvezed. A valóság szerintem olyan, mint a véletlen, Belevág a húsomba, de mégis életlen. A valóság szerintem olyan, mint egy kődarab, Mindenki változik, de ő mindig ő marad.
Ennyi volt ! Többet nem álmodozom rólad napokat, nem sirok végig éjszakákat csak nevetni fogok a képedbe s kiáltani:
Nézd kit vesztettél el! Csak figyelj..
Ki nem sírt, az sohasem szeretett mert a könny és a szerelem egy napon született..
látom a szemedben , hogy idebújnál hozzám , gyere lépj közelebb, neked soha nem kell sorszám..
Naiv voltam. Elhittem mindent, amit mondott. Vagy talán csak el akartam hinni, mert borzasztóan szeretem. Úgy érzem, nincs mit kezdenem magammal. Dobott engem. Számítottam rá, mert az utóbbi időben nagyon furán viselkedett. De mégis annyira fáj. Fáj, hogy így eldobott magától. Fáj, hogy hazudott nekem. De talán a legjobban az fáj, hogy azt mondta, ő soha nem bántana meg. De megtette, nem egyszer. Én szó nélkül hagytam, mert féltem. Féltem, hogy ha szólok, megharagszik, és leteszi a telefont. Azt mondta, bízhatok benne, Ő mindig mellettem lesz, és bármiben számíthatok Rá. De elment. Eldobott magától, csak sajnos elfelejtette visszaadni a szívemet. Csalódtam benne. Azt hittem, hogy legalább felhív, hogy közölje, már nem kellek neki. De nem, neki egyszerűbb volt egy SMS-t írni. A testvére már az elején megmondta, hogy ne éljem bele magam, mert koppanni fogok. De én nem hallgattam rá... és nem igaza lett? Mégiscsak a testvére, ő jobban ismeri. Egyfolytában azon gondolkodom, hogy vajon hol ronthattam el, de valahol van egy olyan érzésem, hogy nem is az én hibám. Vagy talán mégis? De akkor mit csináltam rosszul? Szeretném ezeket megkérdezni tőle, de nem lehet. Már nem. Szeretném még egyszer megölelni, megcsókolni, de lehetetlen. Soha többé nem bújhatok hozzá. Most úgy érzem, még jobban kell nekem, mint eddig, még jobban szükségem van Rá, még jobban szeretem. De nem akarom szeretni. Nem is akartam, féltem szeretni, de Ő megnyugtatott, azt mondta, nincs mitől félnem, Ő mindig mellettem lesz és vigyáz rám, meg a szívemre. Elhittem neki, és azt is elhittem, hogy szeret. Boldog voltam, teljesen megváltoztatott, Vele végre tényleg jól éreztem magam. De hazudott és én vak voltam, nem vettem észre. A legrosszabb az egészben az, hogy most is, bármelyik percben meg tudnék bocsájtani neki. De nem! El fogom, el KELL felejtenem, de nem az együtt töltött időt, azt nem, csak költözzön ki a szívemből, hogy legyen hely valaki más számára, aki tényleg megbecsül, és komolyan gondolja, hogy szeret. Egy dolgot biztosan tudok: a barátaimra mindig számíthatok, és mindenben támogatni fognak. Ahogy most a barátnőm mondaná: "Kicsit belehalok, de túlélem...