Idézetek Birodalma

Szia! Itt minden élethelyzethez találsz egy idézetet!


Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, engedni, hogy besétáljon rajta a legnagyobb álmunk. Talán egy férfi, vele együtt a szerelem, a boldogság, talán egy jó hír, amitől napjaink máshogyan telnek, talán egy barát, aki visszaadja mindazt, amit eddig az évek eloroztak. Talán besétál az egészség, fölszabadítva testünket a folytonos kíntól. Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót, hisz mind várunk valamire! Mindannyian álmodunk.*

Amikor várod,hogy rád írjon...de nem ír.Amikor várod,hogy jöjjön..de nem jön.Mikor várod,hogy láthasd..de nem láthatod..Amikor el akarod végre felejteni,de csak rá tudsz gondolni..Amikor meglátod mással,és azt mondod:Már nem érdekel!..de otthon mégsem bírod ki sírás nélkül.Őrülten,tiszta szívből szeretni valakit..aki nem viszonozza az érzelmeinket.Tudni,hogy talán soha nem lehet a miénk:de mégis valami köt hozzá..Ez az igazi,önzetlen szeretet..


Felvetődik az ember fejében a kérdés: Ki vagyok? Ki lettem én? Hova tartok? Bennem is felvetődik sokszor..Ki vagyok? Egy szürke kis egér, aki beleolvad a környezetébe, elvegyül az iskolai tömegben. Mégis sokan ismernek, de kevesen tudják az életem. Ki lettem? Az, aki mindig is lenni akartam. Mindig bátrabb akartam lenni. Védekezni akartam a külvilág ellen, hogy ne bánthassanak, ne foghassanak ki maguknak. Erősebb fallal körül vett ember akartam lenni. Hova tartok? Nem tudom. Nem tudom mit hoz a jövő. Csak reménykedhetem, hogy az álmaim beteljesülései felé tartok.

Annyit szenvedtem, a szívem már annyit vérzett azon az ezer és egy éjszakán, amikor fölriadtam, és vártam, hogy megcsörrenjen a kulcs zárban, belépjen a szobába (...), lefeküdjön mellém, és ne szóljon egy szót se. Megfogadtam, hogy ha ez valóban bekövetkezik, nem fogok kérdezni semmit, csak megcsókolom, azt mondom neki, hogy ,,szép álmokat, szerelmem", és másnap együtt ébredünk, kézen fogva, mintha ez a rémálom soha nem történt volna meg. ♥
Azt mondják, sínen vagyok, csak azt nem tudják, hogy átment rajtam a vonat. ..

Gondolj rám, ha már nem leszek veled. Gondolj arra, mennyire szerettelek. Gondolj a sok szép időre, mit együtt töltöttünk. S az utolsó napra, mikor kimondtad:végeztünk. Gondolj arra a fájdalomra, amit akkor átéltem. Nem is sejtetted, mitjelentettél nekem. A legjobb barátomat az egész életben, a boldogságom, a végzetem. Te voltál az, kire életem bíztam volna. Te voltál, kiért a pokolba is mentem volna. S íme-e könnycsepp miattad folyik az arcomon. Tudd, hogy hiányzol nagyon. Gondolj erre, ha már máshol leszek. S más teszi szebbé életemet. Emlékezni fogok rád, mint egy régi barátra. Kiért életemet áldoztam volna. S idővel gondolj rám, mikor már nem leszek veled. S arra mennyire szerettelek. Gondolj a sok szép időre,, mit együtt töltöttünk. S arra a napra mikor kimondtad: végeztünk. Egy rózsát helyezel kezeddel a síromra. S szemedből egy könnycsepp folyik arcodra. Sírva kéred bocsássak meg neked. S én a túlvilágról válaszolok: érted mindent megteszek!
Olyasvalakit akarok, aki bízik bennem, és feltétel nélkül elfogad. Aki mindennel együtt szeret, beleértve a sötét és önző oldalamat is.


mi vonz a tiltottban? a bizsergés? az adrenalin? a..? valami megmagyarázhatatlan izgalom.. forr a véred, megőrülsz.. nem teszed meg, talán nem is szeretnéd.. de ha ránézel, ha ő rádnéz.. ha összeér a két pillantás.. valami megmagyarázhatatlan történik. nem szerelem, nem szeretet, hanem csupán vonzalom, leküzdhetetlen vonzalom. észveszelytő vonzalom.. pezseg a véred, ha nézheted, felforr a tested, ha téged néz.. megőrülsz érte, valld be!


ugye tudjátok, honnan származnak a tündérek? az úgy volt, hogy amikor az első gyerek a Földön elnevette magát, a kacagása ezer darabra tört és szanaszét gurult a Földön. ezekből lettek aztán a tündérek. :)


A fényképek az idővel vívott végtelen harcunk jelképei, kilátástalan küzdelmünk eszközei a pillanat megőrzéséhez: meg akarjuk örökíteni az édes kislányt, mielőtt nehezen kezelhető kamaszlánnyá nő; a fiatal férfit, mielőtt megkopaszodik és elhízik; a nászutat Hawaiira, mielőtt a boldog pár tagjaiból egy fedél alatt élő, dühös idegenek lesznek. Van egy olyan érzésem, hogy a fényképészettel kapcsolatos megszállottságunk mögött kimondatlan pesszimizmus rejtőzik: az a meggyőződésünk, hogy a jó dolgok nem tarthatnak örökké.


Köszönöm. folyton csak köszönök mindent, minden egyes szavadat felém. sokat tanultam tőled. annyira szeretném, ha boldog lennél. abba a mosolyba még sokan bele fognak szeretni. hidd el.. tudom. hiányozni fog mindened. a nevetésed, az érintésed, a csókjaid. és tudom, vissza fogom sírni. igazad volt, tudtam én is, hogy így lesz. de erősnek kell lennem, hiszen ez az élet, még ha könnyekkel küzdök hónapokig is. sose felejtelek el. soha nem leszel számomra 'csupán csak egy ember'. mindig is leszel valami, valami fontos, akit sohasem fogok elfelejteni. emlékezni fogok rád mindig, ígérem neked.

Fontos, hogy bizonyos dolgokat hagyjuk elmenni. elszakadni. megszabadulni. az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észre vegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék szerelmedet. minden egyes ciklust le kell zárni. nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy.

Mit csinálsz?
- Álmodok.
- Ébren?
- Ébren.
- Úgy nem lehet.
- Én tudok.
- Hogyan?
- Azt nem tudom, de nekem megy.
- Miről álmodsz?
- Egy szebb világról.
- És mire jó ez?
- Ilyenkor nem fáj semmi, egyszerűen csak elmegyek egy másik világba,
ahol minden úgy van, ahogy én szeretném, ahol nem kell félni, nem kell aggódni,
nem kell semmit sem csinálni, amit nem akarok. Egyszerűen csak boldognak lenni.
- Ha nem álmodsz szomorú vagy?
- Igen.
- De mindig vidámnak látszol.
- Te úgy látod.
- Az hogy lehet?
- Mert azt akarom, hogy annak láss.
- És, hogy csinálsz úgy, mintha boldog lennél ha nem vagy az?
- Egyszerűen csak elmegyek az álomvilágomba...

Amikor minden hír rossz, 
És az ég teljesen szürke,
És az összes csoki elfogyott...
Az egyetlen vigasztaló gondolat,hogy van egy olyan barátnőm mint te!
Amikor vele vagyok,amikor ölelem,amikor csókolom,amikor érzem az illatát,amikor fogja a kezem,minden probléma megszűnik körülöttem.Csak arra gondolok,hogy milyen jó vele...a pillanatra,amikor úgy csókol,mint még senki ezen a világon,amikor olyan szorosan magához ölel,mintha soha nem szeretne elengedni,úgy érzed Te vagy a világ legboldogabb embere.Semmivel nem foglalkozol...csak vele,csak a pillanatnak élsz.
Nem gondolsz a rosszra,ami származhat belőle,csak rá...egyfolytában...tudod,hogy nem lesz jó vége,s összetöri a szíved,de neked mindent megér hogy vele lehetsz.
Aztán amikor vége,Te ott vagy egyedül,sírsz,szenvedsz,s ezek az elfeledhetetlen pillanatok tartanak életben Téged...

Persze,
bántani senki nem akarja a másikat. Aztán valahogy mégis meg kell
mondani, hogy vége van annak, ami jóformán el sem kezdődött. Ilyenkor
jön aztán az igazán hosszú üzenet, hogy félek téged nagyon megszeretni,
meg nem akarlak bántani. És bumm. Az ember lány ott áll,
megszégyenítve, és kiszolgáltatva, és mindenbe belekapaszkodik. Abba a
bizonyos fűszálba, szalmaszálba, de a végén úgysem kerülheti el a
végzetét: a szalmaszál a kezében marad, és Ő csak zuhan, és zuhan...
...már nem is azon járt az agya, hogy ő a világ legboldogtalanabb
embere, hanem az, hogy van mellette valaki, aki sosem fogja otthagyni.
Erre mindig rá kell döbbenni, még akkor is, ha nagyon szerelmesek
vagyunk és az a bizonyos személy az egész világot jelenti nekünk. De
sosem szabad elfeledkeznünk azokról, akik sokkal régebbóta ott álltak
az oldalunkon, mai is ott állnak és fognak is, mert ők nem tűnnek el
álomszerűen. Csak vannak, csendben, megértéssel és szeretettel. Nem
bántanak, nem szólnak, nem szidnak, nem mennek el. Barátoknak nevezzük
őket*

Az élet egy körhinta. Az ember száguld, s azt hiszi, hogy előbbre jut,
pedig csak egyhelyben forog. Ott állsz meg, ahol beszálltál. Nem új
útvonal nyílik meg ott, hanem ugyanaz a körforgás ismétlődik meg. S
mire egy új megálló jön, észreveszed, hogy ott vagy, ahonnan
elindultál. Nem lettél se okosabb, se bölcsebb, se boldogabb. Csak
élményeid voltak, amiket újaknak éreztél, pedig nem voltak egyebek
állandó ismétléseknél. Ugyanazokat a hibákat követed el ismét és ismét,
hiába fogadkozol, hogy ezután okosabb leszel. Csak illúzió, hogy ezután
más lesz.

Lerajzoltam amit érzek,de a könnyek összemaszatolták
próbáltam érvelni a tény ellen,a betűk ezt körbe araszolták
jobbról meg balról fújt a fülembe a szél
összezavartak a hangok,de még a tiéd bennem él
én érzem a csókod,érzem az érintésedet
ez egy dalba öntött színdarab és te végig nézheted
az agyam döntött a szívem vérzik a szilánktól
ami kínozta a lelkem,így lett homokóra a virágból
mit vársz a kis sráctól,ha megcsókol álmodban
szerény mosoly a szádon,de a lelked akkor távol van
ma már a számokban,nem bízom mert átvernek
több mint 2 év telt el futó csókokkal és rám kented
Tudom az én hibám,az h szerelmes lettem az
hogy miattad élek pedig régóta nincs kedvem
mert lángra lobban ami barátságnak indult
az szerelemmé vált és már belátom h nincs út,a szívedhez
most játszom. mindenkinek és mindenért. mert feladnám. mert sok. mert egyedül vagyok. mert sírok.mert fájok. mert félek. és mégis, menni kell, mindig csak előre, sírva és toporzékolva és eltitkolva, és öleletlenül és símogatás nélkül. mert ez a szerepem. ahogyan Neked. és Neki. és mindenkinek. egyre jobban
érik bennem a másság utáni vágy. hogy más legyek. hogy máshol legyek.
sírok én is. egyedül vagyok. barátok. ismerősök. emberek. látnak.
mosolyognak. és tovább mennek. sírok én is. és nem látják. miért nem?
láss bennem mást. láss belém. segíts ..

Figyeld meg, mennyi mindentől függ, hogy milyennek látod a világot. Ha szerencse ér, mindent boldognak látsz. Ha siker ér, megdicsérnek vagy tapsot kapsz, minden derűs körülötted és jónak látod a világot. Ha erősnek, egészségesnek érzed magad, a legnehezebb feladatokat is gyerekjátéknak találod. Ha sok a pénzed, semmit sem tartasz drágának. Ha a gyomrodat elrontod, fejed fáj, balsiker ér, vagy gondok lepnek meg, egyszerre sötétnek látsz mindent és hajlandó vagy a legnagyobb elkeseredésre. Hej, pedig a világ, az élet szép, mert aki teremtette, csak szépet alkotott! Ha mégis csúnyának találjuk, a hiba bennünk van.


Az eszem azt mondja ne, és talán igaza van. Tudom, hogy csak magam
kínzom. Megvan az esélye, hogy megint én koppanok. Tudom...de a szívem
mást mond...bíztat, mert miért ne...mit veszthetek. Talán minden jól
alakul...talán nem csalódok. Talán bolond vagyok...és szenvedni fogok.
A szíven egy újabb seb...de majd beforr. Idővel majd egy heg marad
csupán...a sokadik már. Nem az eszemre hallgatok...vállalom a
kockázatot, mert én a szívemnek parancsolni nem tudok. Holnap eldől
minden...nevetek vagy zokogok...nem tudom...

Gyere el velem egyszer a
cirkuszba. Veszünk vattacukrot meg popcornt és újra igazi gyerekként
viselkedünk majd. Körülöttünk tágra nyílt szemekkel figyelik majd a
kislányok és a kisfiúk az akrobatákat és csodálkozva mutogatnak az
üvöltő oroszlánokra. Együtt nevetünk majd a közönséggel a bohócokon és
vidáman tapsolunk majd ha sikerült a bűvészmutatványa. Bent ülünk majd
a sárga és kék csíkos ponyva alatt. Az orrunkon beszippantva az
édességek az állatok és az emberek illatának keveredését. Te majd
átölelsz és én nevetek. Nevetek mert jól fogom magam érezni újra naiv
kisgyerekként aki elhisz mindent amit lát. Te is együtt nevetsz majd
velem, bár sose fogod megérteni mért akartam én cirkuszba jönni veled,
ahol már annyi álom valóra vált ..



Egy kisfiú nézte a léggömbárust a vásárban. Az árus- jó üzletember lévén, eloldozott egy piros lufit, amely felszállt a magasba, és egy sereg reménybeli vásárlót vonzott oda. Aztán felengedett egy kéket, egy sárgát, és végül egy fehéret is. Egymás után szálltak a magasba, mígnem eltűntek a szem elől. A kisfiú egy darabig álldogált egy fekete léggömb előtt, majd megkérdezte:
- Uram, ha elengedné a feketét, az is felszállna ugyanolyan magasba, mint a többi?
Az árus megértően mosolygott rá. Eloldotta a fekete lufit, és miközben szállt a magasba, így szólt:
- Kisfiam, nem a színe, hanem AMI BELÜL VAN, AZ EMELI A MAGASBA.


Nem ismertelek, de már az első találkozásnál éreztem valamit. Gyönyörű volt minden pillanat amit veled töltöttem. . . örökkévalóság volt tele szerelemmel. majd hátat fordítottál, s én nem kérdeztem miért, a sírástól nem tudtam szólni. Vártam hónapokat, de a seb nem gyógyult be. hiányzol és mindig is hiányoztál. sosem kérdeztem miért történt ez velünk. fájdalmamom nem segített volna. beletörődtem. és most itt állok másfél évvel a "bukás" után. ez idő alatt rájöttem, hogy a szerelmem nem múlik el, csak elcsendesedik. Te voltál életemben a legszebb dolog, és a legfájdalmasabb. szeretlek és szeretni foglak.

Te voltál már úgy, hogy azt hitted belehalsz a fájdalomba annyira hiányzik? Szeretted tiszta, mély szerelemmel, hittél neki, bíztál benne, a nap minden órájában rá gondoltál, felnéztél rá, ölelő két karja között megnyugvást találtál, lested a gondolatát, remegve vártad a telefonját, éjszaka átbuszoztad a várost, hogy vele lehess, mindent megtettél érte, mégis vége lett..és nem tudod miért..Azt hitted az aranyfonal, amivel összekötött benneteket a sors..sosem szakad el...tévedtél..És vársz egy jelre..telnek a napok, hetek, hónapok, évek..és Te vársz..

Ha tudnám,hogy ma látlak utoljára aludni, átölelnélek erősen,
És kérném Istent,had legyek továbbra is lelked őre.
Ha tudnám,hogy ez volt az utolsó,hogy láttalak kimenni az ajtón,
Megölelnélek,adnék egy csókot, majd visszahívnálak,hogy még többet adhassak.
Ha tudnám,hogy ez az utolsó,amikor hallom a hangodat, felvenném minden egyes szavadat,Hogy később újra és újra hallhassalak a végtelenségig.
Ha tudnám,hogy ezek az utolsó pillanatok,hogy láthatlak,
Azt mondanám: szeretlek, és nem vonakodnék,oly ostobán,de hisz tudod...
Mindig van holnap és az élet mindig ad egy újabb esélyt,hogy jól csináljunk mindent,De ha tévedek és nekünk csak a ma marad,
El szeretném mondani,hogy mennyire szeretlek és hogy sohasem felejtelek el..


,Azt hittem most talán megtanulok szeretni, de nem.. Csak unalmas kirakóst játszottam szívem darabjaival..Rég szétesett darabokkal, melyeknek jó pár része már rég a múltba veszett.. Egy hiányos képet kaptam és mégis megláttam benne azt, amit keresek... A boldogságot, mely a hiányzó darabok miatt még távolinak tűnik, de a kép amit kiad a jövő ígérete.. Szerettem volna boldog lenni.. Szerettem volna boldogságot kelteni, de rájöttem, míg nem találom önmagam, míg nem tudom helyre állítani a régen szétesett képet, nem lehetek igazán boldog.. Csak ócska utánzatát kelthetem a boldogságnak..Egy hazug látomást, ami ismét ráébreszt arra, valaha boldog voltam.. Valaha egész volt a kép és a gyermeteg játék, melyet veled játszottam szétrombolt mindent..Már nem tudok szeretni, már elvesztettem a reményt, de a múlt még eszembejuttatja a képet, amin mi voltunk..Te és én..


Én.. azt hiszem, kicsit egyedül érzem magam. Nem mintha nem vennének körbe barátok, és nem nevettetnének meg, nem rángatnának el olyan helyekre, ahol aztán jól érzem magam. Teljesen jól vagyok igazából, derűs hangulatom van, sokat nevetek, és mosolygok. Őszintén, mert ez a legfontosabb. De akkoris hiányzik valami. Úgy érzem, hogy most nagyon jó nekem, mégis ez a kellemes életérzés párosul valami furcsán bizsergő hiányérzettel. Nem tör le, nem rontja el a kedvem, csupán kicsit zavaró. A fájó torok is zavar, de náthásan is lehet nevetni. Sokáig gondolkoztam mit hiányolok.. mi nyugtalanít, hogy nincs meg. Hiszen igenis sokminden megvan. Elismerem, nem nyafogok, ez az igazság. Rájöttem mi hiányzik. A biztonságérzet. Folyamatosan fel vagyok arra készülve, hogy bármi elromolhat, ez a normális tudom. De csak egy pillanatra a teljes bizonyosságnak azt az illúzióját akarom élvezni, hogy ez az idill örökké tartani fog. Egy mosoly csak nekem Valakitől, egy ölelés tőle, hozzábújni, megölelni.. valakit, aki fontos nekem. Már ez is bőven elég lenne, hogy egésznek érezzem a saját kis világomat, és jóllakott cicaként mosolyogjak. Most is ábrándozva mosolygok a monitor előtt. Borzalmasan álmodozó tudok lenni néhanapján. Mindig. Igazából olyan dolgokban reménykedek, amik elérhetetlenek.
De legalább ez az élmény, ez az álom, ez a vágy az enyém.

Meg kell tanulni, hogy amire nem törsz, azt elhozzák és utolér, ami
vagy aki neked nem olyan fontos, annak számára te egyszerre fontos és
becses leszel, a nő, akihez hideg vagy, szemeit forgatja feléd, a pénz,
mely után nem hajolsz le, egy napon bekéredzkedik életedbe... Igen, az
élet egészen olyan, mint a rossz regényekben. De kissé olyan is, mint a
jó regényekben. (...) Akkor észreveszed, hogy a nő, akit szeretsz,
fütyül reád, hiába bűvölöd hidegséggel, a pénz, melyért megdolgoztál,
bírói és ügyvédi erőlködés árán sem tér meg hozzád, a siker, mely után
nem nyúltál, de megérdemelnéd, gőgösen elhajt melletted, ölében
valamilyen ringyóval. Ilyenkor pislogsz, nem érted. Nehéz ez.











Weblap látogatottság számláló:

Mai: 19
Tegnapi: 20
Heti: 105
Havi: 289
Össz.: 99 942

Látogatottság növelés
Oldal: Idézetek 13.
Idézetek Birodalma - © 2008 - 2024 - idezetek-birodalma.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »