Okos telefonom van, de még mindig ugyan azok a hülyék hívnak rajta. ;)
Lehetnék vadmacska, vadászhatnék fiúkra,
de inkább maradok a kiscica módnál,
s dorombolok a karjaidban.
Sose kezdj focistával, mert könnyen kicselez a rutinjával.
És két szívdobbanás között, a szünetet kivárva
Adom át ezt neked, és többé nem nézek majd hátra
És ha egyszer sorsunk ugyanúgy buktat el majd minket
Meglátod, hogy én bántam meg helyetted is mindent
Én csak azt akarom, emlékezz rám, benned nyomot hagyni
De amit tőlem elvársz, nem tudom megadni
Én nem felejtek, hidd el, ez itt a bizonyíték arra
Hogy a vallomások őszinték, neked tükröt tartva.
A csók az influenza megszerzésének aránylag kellemes módja. ;)
Meg akarom érteni a szerelmet. Tudom, hogy akkor éltem igazán, amikor szerettem, és azt is tudom, hogy most semmi olyan nincs az életemben, ami lelkesítene. De a szerelem olyan szörnyű: nap mint nap látom, hogy szenvednek a barátnőim, és nem akarom, hogy velem is ez történjen. Ők, akik azelőtt kinevettek az ártatlanságom miatt, most folyton azt kérdezik, hogy tudok ilyen jól uralkodni a férfiakon. Ilyenkor csak mosolygok, és nem felelek, mert tudom, hogy a gyógyír még rosszabb, mint a fájdalom: egyszerűen nem leszek szerelmes.
Mikor beleszeretsz, nem gondolsz arra, hogy csalódást okozhat. Akkor csak Rá tudsz gondolni, nem érdekel a matek példa, a fizikai kísérlet. Ilyenkor az irodalom órai szerelmes versek a szépek. Azt hiszed, hogy a Ti szerelmetekről írták. Pedig nem. A költő élte át és nem ugyanaz a sorsotok. Vannak hasonlóságok, de minden szerelem más. [ ... ] Aztán a boldogságnak kezd vége lenni. A vers sem olyan, mint régen. Semmi nem olyan, mint régen. Egyszer csak egyedül maradsz és sírsz.
Azt mondják, hogy szinglinek lenni rossz dolog, de az igazság az, hogy sokan azért választják inkább az egyedüllétet mert belefáradtak abba, hogy ők mindent beleadnak a kapcsolatba, és később mégis egyedül végzik ..
"Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot. Találd meg azt, akitől a szíved mosolyogni fog!"
Nincs olyan köztünk, hogy néma csend, nálunk a csend is beszél . Más nevet, ha minket néz, kacagja, hogy két nagy ész , mit meg nem ért. Viccesen és furcsán nézünk egymásra, ezzel sok mindent a másiknak megmagyarázva. Karokba ugrás, nevetés a köbön. Egy újabb elválás? Na és, nálunk ez is csupa kacagás, hisz tudjuk, hogy jó a sors, s minket úgyis újra összehoz. Tudjuk, hogy bár az idő pillanatok alatt telik, ha mosollyal csábít az élet, mi visszanevetünk neki és így megállítjuk a pillanatot. Köszönök mindent neked, barátom sokban segítettél . Mosolyoddal megigéztél, így tudva, hogy bizhatok benned, és melletted lehetek boldogságban meg bajban úgyszintén
Néha a legjobb módja, hogy valakinek
elnyerd a figyelmét, hogy nem adod meg neki a tiédet
Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: Imádták egymást! ♥
Gondoltál már arra, hogy ha te nem lennél mennyivel unalmasabb lenne a világ? például a barátaid számára. mennyi át nem élt közös emlék, mennyi ismételhetetlen pillanat maradt volna ki. hány pillantás, amit csak neked szántak, egy mosoly, amit soha nem fogsz elfelejteni. egy szívből jövő kacagás, ami bearanyozta az egész napodat. az első érintés, amit tőle kaptál, az első csók, első szál rózsa, közös délután, mikor a szikrázó napsütésből egyszerre csak nyári zivatar lett, és hazaszaladtatok a pulcsija alatt.. de ha nem élnél, nem gondolkodtál volna ezen se. akkor semmi nem lenne. ez számunkra elképzelhetetlen. és mikor úgy érzed, reménytelen a helyzet, ha senki nem szeret, ha legszívesebben meghalnál, vagy elsüllyednél, mintha nem is lettél volna, esetleg elmenekülnél a világ másik végébe, állj meg egy kicsit. gondolj magadra. aztán a családodra. rá. majd a barátaidra. a világra. egy évre. egy hónapra. egy napra. egy órára. egy Percre. egy másodpercre. majd nyisd ki a szemed. látod? felébredtél! ez a való világ. innen nincs kiút. itt már nem lehet felébredni. nyitott szemmel kell járni, éjjel, nappal. senkiben nem szabad megbízni. még abban sem, aki azt mondja, hogy a legjobb barátod. nem tudhatod, hogy mikor támad hátulról. aki azt mondja, hogy szeret, talán igaz lehet. de akinél a szem beszél, az igazán érted él..!
Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.
Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett..., zamatos..., kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni...
Nem akarom, hogy tudd milyen érzés ennyire szeretni valakit, mert őrülten fáj. Neked fogalmad sem volt arról, hogy én mit érzek, de ha volt is, valószínűleg azt hitted elmúlik. Hát nem múlt el. Miután elmentél, sokáig azt hittem belehalok, hogy nem lehetsz mellettem. Aztán teltek a hetek, a hónapok, az évek és elfogadtam. Felnőttem. Már nem az a 15 éves kislány vagyok, aki annyira ragaszkodott a szerelmedhez és aki azt hitte nem tud nélküled élni. Mert tud. Sok-sok idő telt el, és még mindig Te vagy az első gondolatom reggelente, esténként pedig az utolsó. Nincs olyan óra, hogy ne gondoljam át, mit kellett volna máshogy csinálnom, nincs olyan perc, hogy ne juss eszembe valamiről. Az életem része vagy, mint ahogyan az életem része az is, hogy ennyire hiányzol. A mai napig beleborzongom, ha az első csókunkra gondolok, még mindig érzem az illatodat és hallom a hangodat, ahogy azt mondod "szeretlek". Én is szeretlek. Örökké.
Legszívesebben ordítanék vele, hogy miért teszi ezt. Miért? Én nem hívtam, már majdnem túl voltam rajta, és akkor, mikor minden kezd helyrerázódni, újra felbukkan és robbant. Felzaklatja az életem, majd eltűnik újra. Ez mire volt jó? Feltépte a régi sebet, most újra vérzik, elérte amit akart, és most ismét elment. Ez kellett? Ha újra ezt csinálná, csak kiabálnék és megmondanám, hogy nem, ez nem igaz... mert hülye vagyok, de úgy sem bírnám és ismét reménykednék. Hogy miért? Mert egy hülye liba vagyok, aki egy pillanatnyi boldogságért vállalja a szenvedést... csak tudnám miért
Valahogy mindig az kell, aki eldobhat. Akivel bizonytalan lehet minden. Az életem. A fájdalmam. Aki nem jön sokszor, s így megunni sem tudom. Aki nem ad sokat, s ezért mindig többre vágyom. Így szenvedek. A biztos valahogy elutasít magától. Biztossága nem érdekel. Mert elfojtana. Megváltoztatna. És még azt is tudom takarni, hogy mennyire félek. Mert a biztos is lehet majd bizonytalan. És azt nem tudom kiszámítani. Bekövetkeztekor pedig még jobban fájna. Azt akarom, hogy egy bizonytalan váljon biztossá. Néha képtelenség megmagyarázni engem. Van, hogy nem tudok hinni. Mint most. És létezik olyan pillanat, amikor elhiszem, változhatnak érzések irántam. Szeret. Csak nem tudja még. Akkor kéne felpofozni magam, és üvölteni, hogy ne álmodozz! Eldobhat. Meg is fogja tenni. Ne hidd, hogy biztossá válik! Ne hidd, hogy érezhet irántad olyat, amire vágysz, mert te érzed!
Tudod, van, hogy elmegy és nem hagy semmit maga után. Nem búcsúzik el, nem ír levelet.Egyszerűen csak kisétál az ajtón. Te azt hiszed, viccel, nem gondolja komolyan. Vársz,hogy majd nyílik az ajtó és belép. Nem érdekelne a magyarázat: hol volt, mit csinált. Te csak folytatni akarod ugyanúgy. De az ajtó nem nyílik, a telefon nem csörög és Te ráébredsz, magadra hagytak. Vádolod őt, majd magadat. Keresel valamit, amibe kapaszkodhatsz, amiben reményt lelsz. Meglátod, hogy a kedvenc poharát a szekrényben hagyta. Újra hinni kezdesz, hogy majd eszébe jutsz, és igen hiányozni fogsz neki,végül rájön, hogy nem élhettek egymás nélkül. Mindennap áttörölgeted a poharat, tisztán tartod, hisz bármikor visszatérhet és ismét forró tea mellett beszélgethettek órákat, vagy egyszerűen csak egymás karjában fekhettek az ágyban. De nem jön. Egyre keservesebben telnek a napok.Majd valakitől megtudod, milyen boldog, élvezi az életet. Rádöbbensz,hogy nem hiányzol neki, nem gondol rá, már lehet az emlékeiteket, se őrzi. Elfelejtett. Összetörik a lelked. Tartod magad, már nem sírsz.Otthon aztán földhöz vágod azt, ami reményt adott. Az apró kék poharat.♥
Néha normálisnak tettetem magam. Aztán unalmassá válik. Szóval újra önmagam leszek. :)
Azt hiszem az első kérdés, amit meg kell válaszolnom magamnak, hogy képes vagyok-e tenni a boldogságért, hogy képes vagyok-e szeretni még. Mert szeretni nehéz. Ha szeretsz, az nem jelenti azt, hogy téged is szeretnek, pedig szeretve lenni jó és még jobb, ha ezt a tudomásunkra is hozzák. Eltelhetnek évek úgy, hogy becsapod az agyad, de attól még nem lesz igaz, amit hiszel. Az első dolog, amit megtanultam, hogy nem az az igazán fontos, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem az, hogy milyen nagyot tud felelni a szív. Tud akkorát, hogy saját magad is megdöbbensz rajta.
Nincs rosszabb érzés, mikor búcsúzni kell. Megköszönni, lezárni, elválni majd elbúcsúzni. Nem lehet mit mondani. Nézel okosan, és csak azt várod, hogy mondjon valaki valamit. Valami szépet. Valami jót. De erre nincsenek szavak. Elmész valahonnan s elindulsz valahová... valamiért... Hogy miért? Mert van okod. Vagy nincs. De valamiért biztos. Bőröndödbe bepakolod minden cuccodat, ruhákat, cipőket, könyveket, emlékeket, élményeket, gondolatokat, ráülsz, és összehúzod a zippzárat. Majd kicsivel később eltávolodsz, a vonat suhan ... és Te felejtesz. Egy idő után elhalványul minden, mi akkor sebet ejtett rajtad. Megsárgult emlékképek. Elhalkult hangok, mondatok. Elfelejtett emberek, tulajdonságok, helyek, épületek, kicsiny sarkok, lopott csókok. És ha egyszer majd ... még visszatérsz oda, a képek kitisztulnak és a hangok egyszer csak élesednek. Minden olyan lesz, mint régen volt... talán. ... Bár mégsem. Soha nem lesz olyan igazi... olyan első. De jó ígyis. Később megint ott vagy ... Boldogan, örülsz mindennek, szárnyalsz, szeretsz és barátkozol. Szép képek. Csak sajnos valahol minden véget ér.... mindig. Egyszer a jó emlékeknek is vége szakad, valaki elvágja a kötelet, onnatól megint kereshetsz valamit... valami szépet, aminek örülhetsz és újra megbarátkozhatsz vele. Örök körforgás. Csak ne kéne mindig elvágni azt a kötelet
- Nincs meg köztetek a vonzalom. Hidd el, hogy csak kihasznál. Te viszont egy erős csaj vagy, sok mindent megéltél már. Ne engedd, hogy becsapjon téged! (...) Keress egy olyan embert, aki őszinte hozzád!...
- Nem keresek mást helyette, mert én őt szeretem.(...) Megvan rá az oka, hogy ne akarjon engem, méghozzá nagyon is jó oka. A helyében én sem akarnám magamat. Az is igaz, hogy erős vagyok, tudok küzdeni, például a mai napig harcolok az életemért, de győzni fogok... megszerzem őt, ha nagyon akarom, biztosan megszerzem.
Tanuld meg a férfi nélkül is jól érezni magad! Hadd jöjjön rá, hogy önálló egyéniség vagy, érdekes, értékes, magabiztos nő, akiért újra és újra meg kell küzdenie. Ne borulj a lába elé! Ne mutasd ki folyton a szerelmedet! Önmagadat tartsd a legfontosabbnak, ne őt! Ha van önérzeted, ha van önálló véleményed, akkor sosem fordul el tőled. Ha pedig nem tetszik Neki, akkor Te nézd meg, hogy biztos, a megfelelő férfi áll melletted. Mert a Nőknek nem egy játszadozó gyerekre van szüksége, hanem egy férfira!: )
Elkezdett idegesíteni, hogy idegesít, ha nem vagy itt. Mert ez biztos jele annak, hogy ez már nemcsak kémia részemről. Menj el, nem akarlak többé látni! Ne mosolyogj rám, ne légy vicces, aranyos, kedves, okos, vonzó... nem akarom ezt. Nem tudom, mikor fúrtál magadnak helyet belém, biztos csak egy pillanatra fordítottam el a fejem, vagy rágyújtottam épp, vagy csukott szemmel kortyoltam egyet a sörömbe, nem tudom. Csak azt, hogy nem tetszik. Mert úgy vagy velem, hogy nem vagy velem. És azt hiszem, nem is akarsz. Csak szikrákat kapok el belőlünk és azt is csak ritkán, csak diszkréten. A legszomorúbb, hogy tudom, azt sem értenéd meg, amit most hablatyolok itt, szóval egyszer szeretném megfürdetni, átöltöztetni, beparfümözni a mondandóm és a kezedbe nyomni. Egyszer, majd, talán, de csak, hogy kitehesd a polcra és néha elmosolyodj rajta. Másra úgy sem lenne jó neked. Legalábbis most ezt hiszem. Aztán amilyen kiszámíthatatlan vagy, lehet, hogy holnap jössz, játszol és mindent viszel. Addig is próbálom nem túlzottan beleélni magam és realizálni, hogy mennyire nem illünk össze. Épp emiatt szeretem elhinni, hogy veled sem bírnám sokáig. Így nem zakatolsz annyit a fejemben. Ha pedig jössz holnap, hozz magaddal valamit, amit itt hagyhatsz, hogy tudjam: vissza akarsz még jönni!
"Játssz csak játssz az én szívem a tét.... De ha összetöröd, a tied sem lesz már többé ép..."
Az vagyok, akitől mindig az igazat kapod, nyersen, tömören, akkor is ha fáj. Az vagyok, aki színt visz az életedbe és majd ha idősen visszagondolsz a fiatalságodra, a legtöbb emlékedben engem is felidézhetsz. Az vagyok, aki mindig figyel rád, akivel bármit megoszthatsz, és aki addig nyughatatlan míg nem segít rajtad, és újra mosolyogni nem lát. Az vagyok, aki mélyen, tiszta szívvel, önzetlenül, önmagadért szeret, de aki csak akkor fogja mondani neked, amikor ezt valóban így érzi. Az vagyok akit, soha nem fogsz megérteni igazán, de akit pont emiatt fogsz végtelenül szeretni. Ilyen vagyok, mert én tudom, hogy egy nap sem jön vissza az életből, hogy újraélhesd!
"Magam sem hiszem,de amikor veled vagyok újra gyerek leszek.Újra derűtől kicsattanó,szelíden vad kislány vagyok.Naiv,befolyásolható pajkos kislány,akinek a szíve meg-megremeg ettől a csendítő gyermek kacajtól."
"Talán mindannyian csak egy barátra vágyunk,aki szavak nélkül megnevettet és pontosan tudja,mikor kell hozzám bújnia."
Lehetek csinos, vonzó, s szép, Lehetek egy tökéletes, hibátlan kép, Lehetek humoros, bájos, kedves, Lehetek okos, művelt, rendes,
Lehetek tudásod boldogságod bölcsője, Lehetek gondolatod, szavad őrzője, Lehetek egy fénylő csillag feletted, Lehetek egy barát ott meletted, Lehetek az, kivel sorsod mindig összefut, Lehetek az, ki nélkülem is ugyanoda jut, Lehetek a mindened, a végzeted, az életed, De semmi nem leszek ha ezt észre nem veszed! :/
Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Azt, hogy hogyan éljek, mit tegyek, mind ott tanultam meg - íme: Ne csalj a játékban! Ne bántsd a másikat! Rakj rendet magad után! Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál! Ne vedd el a másét! Ossz meg mindent másokkal! Evés előtt moss kezet! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset! Délutánonként szundíts egyet! A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét és ne szakadjatok el egymástól! Ismerd fel a csodát! :)
A legjobb barát az, akivel együtt nevettél és sírtál. A legjobb barát az, aki szereti és elfogadja az összes fura ügyed. A legjobb barátod az, akinek a pólója foltos a szempillafestékedtől, a sok sírás miatt. A legjobb barátod az, aki csak rád néz, és egy egész párbeszéd lezajlódik köztetek anélkül, hogy egyszer is kinyitnátok a szátokat. A legjobb barát az, aki a legrosszabb állapotodban is látott és azt mondta: te vagy a legjobb. A legjobb barátod az, aki harcolt érted és megvédett akkor is, mikor tudta hogy, nincs igazad. A legjobb barátod az, aki őszintén mondhatja azt, hogy szeret. A legjobb barátod az, aki seggbe rúgott és ráébresztett, mikor valami nagy hülyeséget akartál tenni. A legjobb barátod az, aki ismer kívül-belül. A legjobb barátod az, akinek sosem kell kérdeznie, mert már tudja a válaszokat. A legjobb barátod az, aki veszekszik veled, hiányol és a sok hülyeség után is kibékül veled. Aki melletted áll a nehéz időkben is és mindig elnézi, ha egy r*b*ncként viselkedsz. Aki nem várja el, hogy bocsánatot kérj tőle. A legjobb barát az, aki köntörfalaz csak azért, hogy ne kerülj nagy bajba. Az, akinek mindig szüksége lenne rád és hiányolni fog, mikor egyedül van és te nem lehetsz ott, de tudja, hogy ott lennél, ha tehetnéd
Sokat gondolkoztam kettőnk kapcsolatán!És arra jutottam; Hogy ne legyen köztünk semmi,SE ruha SE levegő!
Ültem a földön... csak ültem. Nem tudom hány percig vagy óráig... csak ültem. Arra gondoltam milyen volt az illatod, hogyan fogtad meg a derekam mikor puszit adtál, hogy böktél meg amikor viccelődtünk... csak magunkat láttam. Együtt... lehetőségem lett volna odabújni hozzád, megcsókolni, kérni, hogy szeress. Könyörögni! Akartalak, ott, akkor, mindig és most! Akarom újra, hogy láthassalak, halljam a hangod, érezzem az illatod és azt, hogy ne féljek ezt kimondani. Akarom! Mert kellesz. Mert szeretlek... szeretlek!
Nem kell sok idő ahhoz hogy szerelmes legyél, de évek kellenek ahhoz, hogy megértsd valójában mi a szerelem..
Oldal: Idézetek 2.
Idézetek Birodalma - © 2008 - 2024 - idezetek-birodalma.hupont.hu
Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.
ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat
