Lassan jöttél, óvatosan. Mindig aprókat léptél, Egyre beljebb és beljebb haladtál. Nem döntöttél le falakat, nem törtél be ajtókat. Csendben érkeztél. Szinte észrevétlenül nyitottad ki a legtitkosabb kapukat. Most ott állsz az utolsó előtt, kezedben a kilincs. De észreveszlek, és Te meglátsz. Szemeimben félelem. Megrémülsz. Úgy érzed ki kell jutnod innen. Menekülsz, nem figyeled min mész keresztül. Falakat döntesz és ajtókat törsz át. Elmész. Ott maradok romokban, egyedül.És sírok, mikor arra gondolok: talán, ha nem féltem volna attól, hogy elhagysz, akkor most minden ajtó nyitva állna. *
Mikor nem keresel, nem hívsz, mindig arra gondolok, hogy nem tudsz. De sose fordul meg a fejemben, hogy esetleg nem akarsz. *
Sokat hibáztam életemben. Hagytam, hogy az emberek kihasználjanak, és elfogadtam a megérdemeltnél sokkal rosszabb dolgokat. Ám tanultam a rossz választásaimból, és annak ellenére, hogy van pár dolog, amit sosem kaphatok már vissza, és vannak emberek, akik már soha nem fognak bocsánatot kérni, legközelebb már okosabb leszek, és nem horgonyozok le olyan dolog mellett, ami kevesebb, mint amit megérdemlek..
Nem hagyom, hogy utálj, és nem hagyom, hogy szeress. Nem kell a segítség, és nem kell a bizalom, Én sem adok neked, így nem kell visszakapnom. Nézz át rajtam csak, akár egy üvegen, Ha te jössz hozzám, majd átadom a szerepem. Nem kell a fájdalom, nem kell a szánalom. Nem kell, hogy rám nézz és ne érezd a bánatom, Van aki hallgat és felnéz rám nemesen, Van aki mellém ül, hogy őszintén szeressen. Vannak a spanok, és vannak kikre szarok, Van a családom, hol egyenrangú vagyok. Neked csak Senki vagyok, a nevem ennyi, Nem akarok megfelelni, másoknak díszelegni. Van életem, sok tervem, van célom, Te csak szarj rám, én bevégzem a sorsom.
Próbálj meg hozzám érni, így rád kiabálhatnék, hogy hozzám ne érj!
Kirohansz a szobából és én követlek, mint egy elhagyott kutya,
Kicsim nélküled én semmit sem érek, el vagyok veszve, ölelj meg,
Aztán mondd, hogy milyen ronda vagyok, ennek ellenére Te örökké szeretni fogsz! Ezután pedig lökj el magadtól a rombolás után maradt törmelékre, amin állunk mi,Két pszichopata, de tudjuk, hogy nem számít hány kést vágtunk már egymás hátába, Hisz még itt vagyunk egymásnak, mert vagyunk olyan szerencsések mi ketten, Kik hegyeket mozgatunk, szóval ne csináljunk már a kis dolgokból ekkora ügyet!**
Hangunk már érdessé vált,
S a pohár is összetört veszekedésünk nyomán.
Ebben a kötélhúzásban mindig Te fogsz győzni,
Még akkor is, mikor igazam van,
Hisz a tenyeredből eszem a meséidet
Durva szavakkal és üres fenyegetésekkel,
És elég beteges, hogy ezek a csatározások
Tesznek engem elégedetté…
Van amikor fordul a kocka és elvesztesz mindent tudom bébi hogy vége de esküszöm hogy nemis bánom csak az a baj hogy a hívásodat mindig várom ,hiába mondom hogy nem érdekel hiába mondom sohasem senkisem de az arcod mindig ott a fejemben hányszor mondtam nem mehet így tovább de a szívem valamiért mindig oda vágy oda húz hozzád , ez a sok veszekedés nem véletlen bárcsak határozott lehetnék az életben hogy megmondjam soha többet nemlesz mégegyszer csak te leszel megén leszek egy külön életben egy akármilyen nehéz most bébi a szívem most félre van téve ..minden nap kell egy perc hogy lássam ,soha nem láthatom őt mással mindig ezt teszem megszeretem aztán elvesztem minden nap kell egy perc hogy lássam . mikor mindennek vége lett a világ színtelenné vált ugy érzem magam mint egy kisgyerek mint akit elhagyott a világ tudom nem vagyok gyenge de most gyengébb vagyok mint bármikor szívemben örökre várni fogok élve megöl a méreg és látom hogy másokkal van mikor látom hogy másokkal van a szívem szétrobban én nem tehetek semmit csak miatta tartok ki szívembe nézve rájövök hogy megtenék bármit.*
Könnyen jött, könnyen megy; te csak így élsz, Ó, kérsz, kérsz, mindig csak kérsz, de sosem adsz. Mindenem neked adtam, te a szemétbe dobtad,A szemétbe dobtad, megtetted.Azt mondtad szerettél, hazug vagy, Mert soha, soha, soha nem tetted.Meghalnék érted, sziviDe te nem tennéd meg ezt.Nem, te nem tennéd meg ezt, Ó, sohasem tennéd meg,Nem, nem, nem, nem.
nem nézek rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap ..
egy egyszerű lány kit már sokszor félre dobtak,kit már érzelmileg sokszor megpofoztak.*
ismertél milyen vagyok,hallottál nevetni.utoljára láttál engem igazán szeretni..
-Ami nem öl meg, az erősít!
-De én nem akarok erős lenni. Én azt akarom, hogy megöljön, hogy belehaljak, hogy végleg vége legyen, mert az erősek nem boldogok, mert az erősek nem tudnak már boldogok lenni,mert azok a dolgok, amik boldoggá tették őket, azok taszították végül a mélybe a lelküket.
Egyszer majd te leszel az én helyemben… Fájni fog. Ezt garantálhatom… Nem lesz halálos, de azt kívánod, bárcsak megölne a kín. Ha ez megtörténik, szeretném első sorból nézni. Nem foglak sajnálni. Még csak nem is nevetlek ki. Egyszerűen csak nézem, ahogy arra vársz, hogy valaki betapasztja az űrt a szíveden, amit egy olyan lány okozott, mint amilyen srác Te vagy. Nem fogok beléd rúgni, de szemem sem fog rebbenni, mikor valaki rád veti a végső csapást. Nem gyűlöllek. Egyáltalán nem. Sőt. Akármit is tettél velem, még mindig ugyanúgy szeretlek. Minden e miatt az érzés miatt van. Arról, amit tettél velem, nem akarok többé beszélni*
Ültem a földön... csak ültem. Nem tudom hány percig, vagy óráig... Csak ültem. Arra gondoltam milyen volt az illatod, hogyan fogtad meg a derekam mikor puszit adtál, hogy böktél meg amikor viccelődtünk... csak magunkat láttam. Együtt... lehetőségem lett volna odabújni hozzád, megcsókolni, kérni hogy szeress. Könyörögni! Akartalak, ott akkor, mindig és most! Akarom újra hogy láthassalak, halljam a hangod, érezzem az illatod és azt hogy ne féljek ezt kimondani. Akarom! Mert kellesz. Mert szeretlek... szeretlek!
Ellöknek? Felállok.
Megsértenek? Lepereg.
Fáj? Csak én tudom.
Szomorú vagyok? Nevetek.
Van? Adok.
Nincs? Szerzek.
és átölelt a magány miközben az ajtó fele sétáltál. kérlek, csak halkan sétálj ki az életemből..! csukd be az ajtót sebezve szívem vele ,ne leskelődj a kulcslyukon, többet vissza se nézz, ne lásd mennyire tud fájni..!
számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj ugyanaz, ami nekem. magamnak fáj, ami bennem fáj.
nem fájt, vagyis nem éreztem. olyan volt mintha beadtak volna egy csomó érzéstelenítőt. de úgy látszik, hogy ma elmúlt a hatása. már megint sajog. hogy kell lecsillapítani..?! már minden létező dolgot kipróbáltam, de egyik sem használt. még mindig ugyanott tartok, még mindig szánalmasnak érzem magam. nem múlik. már csak egyetlen dolog maradt. várom, hogy megszűnjön, és addig keresek magamnak egy hiteles álarcot, ami mögé elbújhatok ameddig csak lehet..!*
minden szerelemhez tartozik egy dal. * : )
maradjunk annyiban, hogy én már nem ismerlek.. inkább ülök itthon heteken át, csak elkerüljelek. fogalmam sincs ki vagy. már nem emlékszem rád. tudom, hogy minden ember változik. tudom, hogy már én sem vagyok ugyanaz.. de te..?! kell, hogy a színpad mögé láss. örülök, hogy boldog vagy.. nem foglak választásra kényszeríteni. mert nem éri meg. de így bocs, nekem nem kellesz. ;)
ismerem a hibáimat, de nem javítom ki őket. ha rájuk világítasz nem fogok meglepődni, mert még a te kedvedért sem fogok megváltozni..!
isten hozott ott, ahol mindenki ellened van..
...hisz egy lelki roncstól is elvehetetlenek az álmok*
Ha megkaptál használj, én is ezt teszem és hazudhatsz bármit én elhiszem...*
Nevetnünk kell a férfiakon, hogy elkerüljük azt, hogy sírjunk miattuk. *
Mostanában a legtöbbször úgy érzem már nem hiányzol és sikerül felejtenem. De néha, néha még mindig ölni tudnék csak azért, hogy veled lehessek.
Sajnálattal üzenem a rosszakaróimnak,hogy boldog vagyok.
Ami nekem van, neked nincs, jegyezd meg, ne ferdíts
Bennem egy sereg hisz, neked meg neved sincs ! ; )
Miért kokain? Mert megvannak az okaim.
Az egyetlen dolog ami a mélybe lökne engem, az az, hogy egy nap, valaki fontos azt mondja: te is csak olyan vagy mint a többi... *
Most itt vagyok ebben az állapotban, ,És mindenféle tünetem jelentkezett,Ami az összetört szívű lányoknál szokott, de nem számít, soha nem fogsz látni sírni.Hogyan juthattunk ide? Sohasem fogom megtudni,
De nem számít, soha nem fogsz látni sírni. Soha nem akartam azt, hogy személyeskedés legyen.
.És mindazok után, amiket megpróbáltam megtenni, Hogy távolmaradjak attól, hogy szeresselek.
A szívem összetört és nem fogod megtudni..Nem fogom kimutatni, Nem fogsz látni sírni.*
Fogalmad sincs, hogy milyen ez az érzés, mikor fáj lélegezni...
Ha a valóság ma is porrá törte az álmodat,
Akkor hozz áldozatot, hogy ne te légy az áldozat (:
Nem kellesz rég, hát nem kérek mást,
Menj el, és ma éjjel mással játssz. *
Nem vagyok ilyen és nem leszek olyan. Ha ilyen vagy olyan lennék, már nem lennék az ami vagyok. ;)
Éljenek a pasik, akik elnyertek, a lúzerek, akik elveszítettek, a mázlisták, akik még várnak rám! ;P
nincs olyan dolog, amivel összetudnál törni, immúnis lettem rád. ;)
Ha egyszer visszatérnék, kérlek mindent mesélj el,
most mennem kell ezt a szart, nem bírom már epével.
Ezért kell innom az alkoholt minden nap,
azt kérdezed: miért talán rendbe rak? ja rendbe rak...* :/
Tegnap még bosszút akartál vagy megváltást, azt akartad, hogy
telefonáljon, vagy azt, hogy reád szoruljon, vagy hogy vigyék börtönbe
és végezzék ki. Tudod, amíg ilyesmit érzel, a másik a messzeségben
örül. Addig még hatalma van fölötted. Amíg bosszúért kiáltasz, a másik
kezeit dörzsöli, mert a bosszú az vágy is, a bosszú megkötöttség. De
eljön egy nap, mikor felébredsz, szemed dörzsölöd, ásítsz, s egyszerre
észreveszed, hogy már nem akarsz semmit. Nem bánod azt sem, ha
szembejön az utcán. Ha telefonál, felelsz, ahogy illik. Ha látni akar,
és muszáj találkozni vele, kérem, tessék. És mindez, belülről, egészen
laza és őszinte, tudod... nincs többé semmi görcsös, semmi fájdalmas,
semmi önkívületes az egészben. Mi történt? Nem érted. Már nem akarsz
bosszút, nem... s megtudod, hogy ez az igazi bosszú, az egyetlen, a
tökételes, az, hogy már nem akarsz semmit tőle, nem kívánsz neki
rosszat, sem jót, nem tud többé fájdalmat szerezni neked.*
Vele jó, vele megy a hajó, Ő olyan igazi srác, olyan belevaló, akivel
hajnalig, akivel reggel újra, akivel bármikor lépnék ismeretlen útra..!*
hagyjál el nyugodtan felejts el te is, rég megszoktam
pedig nálam minden benne van abban az egy szóban. .. </3
Egyetlen dolog van ami tényleg ér karátot,ha úgy mész az úton,hogy tényleg van barátod. * :)
Minden este kitéptelek a szívemből, de te reggelre újra ott voltál. ♥
Elegem van belőled, már nem bujkálok előled
De ahogy észrevettem meg is dögölhetnék felőled ..
A pokol vagyok, ami megperzsel.
Ha hozzám érsz, többé nem kelsz fel... ;$
Bírom a sok csicskát, ahogy oltanak a neten, attól, hogy beszólsz nekem, még nem lesz rosszabb hetem.Mellettem állnak bakker rajtad kívül több százan,Helyettem basztatnak téged, hogy ha érzik, hogy gáz van.Vigyázban várj hát, a te kis szíved lesz gyászban,Mikor visszakapsz mindent, mert ők elsők az oltásban.Kép nélkül mocskolódsz, az intelligencia sugárzik,
A monitor mögül mindenki kurva könnyen pofázik.Kisebbségi komplexusod értéke veri a plafont,Mégis úgy tűnik anyádtól eddig nem kaptál elég pofont,Akkor megtanultad volna, hogy mi is az a tisztelet,Kint az utcán meg nem győzöd mutogatni a peace jelet. ;))) ..
Soha nem akartam más lenni, én ez maradok mindig
csak őszinte maradok, mert hozzám csak ez illik. ;)
